Budapest, 2025. július 21. – Szinte a teljes hazai médiát bejárta a hír, amikor 2025
júniusában ismeretlen elkövető rongálta meg a Magyar Lelki Elsősegély
Telefonszolgálatok Szövetségének „Az elfojtott könnyek szobra” című alkotását
Budapesten. A Duna-parton található szobor most már újra teljes – igaz nem eredeti
formájában, mert helyreállítása során a friss történésekre is utalni kívántak.

Még ma is gyakran találkozhatunk azzal a társadalmi elvárással, hogy egy férfinek mindig
erősnek kell lennie, nem mutathatja ki az érzelmeit, el kell titkolnia a fájdalmát. Az érzelmek
elfojtása azonban többek között stresszhez, szorongáshoz, depresszióhoz, szélsőséges
esetben akár öngyilkossághoz is vezethet.
A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) erre szerette volna
felhívni a figyelmet a férfiak mentális egészségét fókuszba helyező, tavaszi társadalmi célú
kampányával, amelynek fontos eleme volt „Az elfojtott könnyek szobra” is. A szobrot
nemcsak az arra járó budapestiek szerették és szelfiztek vele előszeretettel, de a közösségi
médiában is élénk vitát váltott ki a téma, amelyet megjelenített.
A férfialakot azonban június 17-én éjjel ismeretlen tettesek megrongálták, fejét eltávolították,
majd magukkal vitték. A férfi érzelmek láthatóságát és elfogadását szimbolizáló alkotás
megrongálása a szervezet szerint még inkább rávilágít arra, hogy az érzelmek megfelelő
megéléséről, kezeléséről beszélni kell – mielőtt az érzelmek elfojtása súlyos
következményekhez vezetne.
Éppen ezért úgy döntöttek, hogy helyreállítják a szobrot, de nem az eredeti formájában. A
Duna-parton ülő, szomorú férfialakot ábrázoló alkotás korábban félig kék színű volt. Ezzel
arra a rengeteg elfojtott belső könnyre kívántak utalni, ami, ha túlcsordul, akkor bárkit
elnyelhet, úgy, mint a Duna vize. Most amellett, hogy a szobor visszakapta levágott fejét, a
kék szín még nagyobb felületen jelenik meg, még jobban ellepi a férfi testét.
„A megemelt vízszinttel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a probléma még
komolyabb lehet, mint eredetileg gondoltuk. Nemcsak az elfojtott szomorúság, de az elfojtott
indulatok is rossz mintázatokhoz, elhamarkodott cselekvéshez vezethetnek” – mutatott rá az
akció miértjére Dudás Erika, a LESZ elnöke.
„Bár az elfojtás – így a düh elnyomása is – sokak számára működőképes megküzdési
stratégia rövidtávon, hosszú távon több depresszív és poszttraumatikus tünethez és
szorongáshoz vezet” – kommentálta az esetet Szelényi Bence pszichológus, a kampány
szakértője. A szakember az esetről készült videójában részletesen körüljárja a témát:
https://www.youtube.com/watch?v=cpcSoiQiaJA
A LESZ a szobor helyreállítása mellett szeretne további párbeszédet kezdeményezni az
érzelmek megélésének fontosságáról. Ennek nyomán a szervezet eseményt szervez a
szobornál 2025. július 28-án, hétfőn 18 órára. Azt kérik, jöjjenek el minél többen, akik azt
szeretnék, hogy a férfiak bátran kimutathassák érzelmeiket. Az eseményen részt vesz
Szelényi Bence pszichológus is, aki szívesen beszélget azokkal, akiket érdekel a téma.
Kampányoldal: www.elfojtottkonnyek.hu
A szobor 2026 májusáig tekinthető meg Budapesten, a Duna-parton, a Szabadság híd budai hídfőjénél.

A modern világban sok szó esik a szerelemről, a kapcsolatokról, de egyre ritkábban halljuk azt a régi, mély igazságot: a férfi egyik legszebb, legromantikusabb feladata, hogy emelje a párját. Hogy ne pusztán szeresse őt, hanem támasza legyen, építse őt, és teret adjon a növekedésének. Nem uralni, nem megváltoztatni – hanem felemelni.

Mit jelent felemelni egy nőt?

Nem arról van szó, hogy a férfi okosabb, erősebb, vagy „vezetőként” előtte járna. Hanem arról, hogy elkötelezi magát mellette. Olyan biztonságos érzelmi teret teremt, ahol a nő önmaga lehet: sebezhető és erős, lágy és céltudatos, érzékeny és bátor. A férfi jelenléte nem korlátoz, hanem felszabadít. Ha kell, csendes háttérként van ott, máskor pedig lelkes szószólóként. Ez a fajta odaadás nem gyengeség, hanem szilárd erő.

A 100% odaadás

Sokan azt gondolják, hogy a férfi „elveszti önmagát”, ha teljesen elköteleződik. Pedig az igazi férfierő nem abban rejlik, hogy mit uralunk, hanem abban, hogy mit tudunk önként szolgálni. Egy férfi, aki 100%-ban jelen van a kapcsolatában, nem függ a nőtől – hanem választja őt, újra és újra. Nem azt kérdezi: „Mit kapok cserébe?”, hanem azt: „Mit tudok még adni, hogy ő növekedjen?”

Egy férfi, aki felemel, nem tesz mást, mint hitet ad: hisz a nőben, akkor is, amikor ő maga éppen nem hisz magában. Ez lehet egy biztató mondat egy rossz nap végén. Egy tekintet, ami azt sugallja: „Látlak, értékes vagy.” Vagy az a döntés, hogy együtt marad, még akkor is, amikor a másik épp törékeny, bizonytalan, vagy éppen változik.

Valódi példák

• Egy férj, aki minden este meghallgatja a felesége álmait, és ha kell, újratervezi a saját karrierjét, hogy közös úttá váljon az, amit a nő is szeretne.

• Egy apa, aki nem csak a gyerekre vigyáz, amíg az anyja tanul vagy dolgozik, hanem örül is annak, hogy a társa kibontakozhat.

• Egy fiatal pár férfi tagja, aki nem riad meg a nő sírásától, hanem karjaival és szavaival is azt üzeni: „Nem vagy egyedül, és nem vagy sok.”

Romantika férfimódra

Ez a fajta szeretet nem mindig látványos. Nem mindig rózsákról és gyertyafényes vacsorákról szól – bár azok is lehetnek részei. Hanem a mindennapi jelenlétről. A figyelemről. Az apró, de tudatos gesztusokról, amelyek azt üzenik: „Fontos vagy nekem. A növekedésed is az.”

A romantika férfimódra sokszor csendes, mint egy biztos ház alapja. De nélküle minden meginog.

Vissza az alapokhoz

A mai világ gyakran a versenyt hangsúlyozza férfi és nő között. Ki keres többet? Ki dönt? Ki enged? De talán jobb kérdés: Hogyan építjük egymást? Mert ha egy férfi emeli a párját, akkor ő maga is magasabbra kerül. A kapcsolat emelkedik – nem egyik a másik kárára, hanem együtt.

És ez a legszebb dolog, amit egy férfi adhat: nemcsak magát, hanem a hitet is, hogy a másik még több lehet, mint eddig volt.

A férfiak is egyenlőek a nőkkel? – Egy hiánypótló, mégis tanuló szakaszban járó kiáltvány

Toplak Zoltán „A férfiak is egyenlőek a nőkkel?” című kötete nem csupán provokatív kérdést tesz fel – hanem egy egész korszak némaságát próbálja megtörni. Egy olyan korszakét, amelyben a nemek közti egyenlőség eszméje gyakran kizárólagosan női nézőpontból kerül tárgyalásra, miközben a férfiakat érintő társadalmi problémák – legyen szó apaságról, válás utáni helyzetről, oktatási lemaradásokról vagy munkahelyi halálozási statisztikákról – ritkán jutnak el a közbeszéd centrumába.

A könyv legnagyobb erénye épp ez: bátran vállalja, hogy megszólaltatja a férfiakat, akik sokszor elbizonytalanodtak szerepükben, és úgy érzik, hogy nincs fórumuk, ahol megértő fülekre találhatnának. Zoltán nem a konfliktust, hanem a párbeszédet keresi. Nem támad, hanem kérdez – még ha olykor provokatívan is. A címében feltett kérdés nem puszta retorikai fogás, hanem valódi vizsgálódás: vajon a társadalmi nemi egyenlőség zászlaja alatt nem vesztek-e el a férfiakat érintő problémák?

A kötet szerzője nem hivatásos szociológus vagy politikai elemző – és ezt nem is rejti véka alá. Az amatőr tördelés és a tipográfiai egyenetlenségek is ezt a „civil hangot” tükrözik. Valójában épp ez a nyers, közvetlen stílus teszi a könyvet autentikussá: mintha egy kávé mellett beszélgetnénk egy értelmes, kereső férfival, aki nem hirdet ideológiát, hanem életből vett példák alapján próbál igazságot keresni.

A könyv egyik gyenge pontja, hogy viszonylag kevés statisztikai adatot tartalmaz. Egyes olvasók emiatt hiányolhatják a tudományos alátámasztást, különösen a markánsabb állításoknál. A szerző ugyanakkor maga is elismeri, hogy hazánkban rendkívül kevés a férfiakat érintő társadalmi kutatás, így a számok hiánya részben a tudományos környezet vakfoltjának következménye. Ez nem menti fel teljesen a szerzőt a pontosabb hivatkozások hiánya alól, de segít megérteni a kontextust, amelyben dolgozik.

A könyv különösen erős, amikor az apaságról, a férfi-női együttműködés lehetőségeiről, és a modern férfi identitás kihívásairól ír. Zoltán nem a nőket hibáztatja a férfiak nehézségeiért, hanem a rendszeres egyoldalúságot, amely gyakran figyelmen kívül hagyja, hogy a férfiaknak is vannak veszteségeik, sebei és vágyaik.

Az írás hiánypótló Magyarországon, ahol a férfimozgalmak még gyerekcipőben járnak, és ahol a férfiszempont gyakran vagy elhallgattatik, vagy lejáratódik. Ez a könyv bátor kísérlet arra, hogy legalább az első mondatokat kimondja. Nem tökéletes – de nem is annak szánták. Inkább egy nyitány, amely lehetőséget teremt mások számára is a megszólalásra.

Összegzésképpen: „A férfiak is egyenlőek a nőkkel?” egy induló, kísérletező könyv, amelyben keveredik a civil bátorság, a személyes fájdalom és az intellektuális kíváncsiság. Nem ad mindenre választ – de végre kérdez. És ez a kérdezés talán sok olvasót arra ösztönözhet, hogy maga is feltegye a kérdéseit, akár nőként, akár férfiként. Mert ahogy Zoltán könyve is sugallja: nem egymás ellen, hanem egymásért volna dolgunk.

Bernadine Bluntly egy amerikai tartalomgyártó, aki a YouTube és a TikTok platformjain vált ismertté szókimondó, provokatív, ugyanakkor sokak számára felszabadító véleményeivel a feminizmusról, a férfi-női kapcsolatokról és a társadalmi normákról. Sajátos, nyers stílusával nemcsak követőket, hanem ellenzőket is bőven szerzett – ő azonban nem hátrál meg. Nevéhez híven (bluntly = nyersen, kertelés nélkül) vállalja, hogy nem finomkodik, és a kellemetlen igazságokat is kimondja.

Bluntly egyik fő állítása, hogy a modern feminizmus túllőtt eredeti céljain: nem az egyenjogúságot, hanem a férfiak háttérbe szorítását és a női felelősség elhárítását szolgálja. Gyakran idézett témája, hogy a nők manapság túlértékelik saját fontosságukat a párkapcsolatokban, miközben egyre kevésbé hajlandóak viselkedni úgy, ahogyan egy stabil kapcsolat megkövetelné: kedvességgel, lojalitással, tisztelettel. Véleménye szerint a férfiak tömeges „kisétálása” a házasságból és a randizás világából teljesen érthető reakció a nők elférfiasodására és követelőző attitűdjére.

Videóiban gyakran mesél személyes tapasztalatokról, kíméletlenül elemzi a női viselkedésformákat, és egyértelműen kiáll a hagyományos nemi szerepek mellett. Ugyanakkor hangsúlyozza: nem a nőket gyűlöli, hanem a hazugságokat, amelyeket a mai kultúra a nőkhöz fűződően terjeszt. Szerinte a nők boldogtalanok lettek attól, hogy elhitették velük: az anyaság, a házasság és a férfiak szeretete elnyomás.

Bernadine üzenete nemcsak a férfiakat szólítja meg, hanem a nőket is, különösen azokat, akik elbizonytalanodtak a „girlboss” narratívában. Arra bátorítja a nőket, hogy ne harcoljanak a férfiak ellen, hanem találják meg az együttműködés, a tisztelet és az egymás kiegészítésének örömét. Saját bevallása szerint régen ő is feminista volt, de rádöbbent, hogy ez a gondolkodás inkább elszigeteltté és frusztrálttá tette. Azóta más hangon beszél – és egyre többen hallgatnak rá.

Stílusa erősen polarizáló: sokan imádják, mások utálják. De még az ellenzői is elismerik, hogy Bernadine Bluntly jelenség: bátor, határozott és következetes. Egyesek a női Andrew Tate-nek nevezik, mások szerint ő a modern antifeminista mozgalom egyik legkarizmatikusabb arca. Bárki bármit gondol róla, egy dolog biztos: nem lehet közömbösen elmenni mellette.

Bluntly platformjai olyan férfiakat és nőket gyűjtenek egybe, akik belefáradtak a politikailag korrekt, túlszűrt beszédbe, és végre valaki olyat akarnak hallani, aki valóban kimondja azt, amit sokan csak gondolni mernek.

A Deutsche Welle készített egy riportfilmet két bántalmazott édesapával. (Egyik olvasónk hívta fel a figyelmünket rá.) Változik a világ? Kezdenek minket, férfiakat is komolyan venni? Talán igen. Elemezzük, értékeljük a filmet, amely "A családon belüli erőszak nem csak nőket érint: Máté és Balázs története, amikor a férfi az áldozat" címmel került a Youtube-ra. 

1. Miért fontos a téma?

A családon belüli erőszak erőteljesen társadalmi tabunak számít, leggyakrabban a nőket érintő helyzetek jutnak nyilvánosság elé. Ez a riport azonban Máté és Balázs történetén keresztül azt mutatja be, hogy a férfiak is lehetnek áldozatok — még ha ez ritkábban is hangzik el a párbeszédekben.

2. Kikkel találkozunk?

• Máté – maga is áldozatként élte meg a párkapcsolati agressziót.

• Balázs – kísérleti jelleggel osztja meg saját tapasztalatait.

• Riporter, aki segít struktúrát adni a beszélgetésnek, és megmutatja, hogy milyen nehézségekkel jár felfedni egy ilyen érzékeny helyzetet.

3. Főbb témák és felismerések

Tabukeltés és szégyen

• A férfi áldozatok gyakran nem mernek beszélni a történtekről, mert félnek a megbélyegzéstől – hogy leszólják őket vagy nem hisznek nekik.

Törvényi hiányosságok

• A videó felveti, hogy a jogrendszer és a segítő szolgálatok gyakran nem veszik kellő mélységben figyelembe, amikor férfiakat kellene támogatniuk.

A közösségi reakciók jelentősége

• A riport által kapott médiafigyelem – például közösségi posztokon megosztva – mutatja, hogy van igény a róluk szóló történetekre és ezekre érzékeny válaszokra.

4. A riport ereje és hatása

• Élethelyzetek drámai hitelessége: a videó nem közhelyes vagy sztárolt narratívát vezet, hanem őszinte, személyes vallomásokat hallunk.

• Társadalmi visszhang: az X-en (korábbi Twitter) és Facebookon is erős támogatói reakciók érkeztek, ami azt mutatja, hogy a téma fontos és időszerű m.youtube.com.

• Beszélgetésindító ereje: a videó arra ösztönöz, hogy ne csak eseti jelenségként, hanem struktúrált társadalmi problémaként tekintsünk rá, akár a férfiakat áldozatként akarjuk-e felismerni igény szerint.

5. Mit tehetünk ezután?

Összegzés

A „Máté és Balázs története” erős, elgondolkodtató riport. Bemutatja, hogy a családon belüli erőszak nemi alapon nem válogat, és hogy a férfiak áldozattá válása mögött is mélyen személyes, traumatikus élmények állhatnak. Ugyanakkor rávilágít a társadalmi és intézményi kihívásokra: hogyan tudjuk felismerni, elfogadni és hatékonyan támogatni az egyébként kevésbé látható áldozatokat?

Helen Smith „Men on Strike” (A férfiak sztrájkolnak) című könyve 2013-ban jelent meg, és azóta is gyakran idézett munka a nemi szerepekről, férfiak társadalmi visszahúzódásáról és a modern nyugati kultúrában tapasztalható nemi egyensúlytalanságokról. A könyv egyre gyakoribb jelenséget vizsgál: miért döntenek úgy sok férfi, hogy elkerülik a házasságot, az apaságot, az iskolai előrehalást vagy akár a karrierépítést? Smith nem a férfiakat hibáztatja, hanem kulturális, jogi és oktatási rendszerszintű változásokat mutat be.

Főbb témák és megállapítások

- A férfiak hátrányos helyzete a válási és gyermekelhelyezési perekben: a könyv szerint sok férfi azért kerüli a házasságot vagy az apaságot, mert úgy érzik, a jogrendszer bünteti őket válás esetén.

- Az oktatási rendszer elnőiesedése: az iskolákban a fiúkat gyakran büntetik agresszív vagy versengő viselkedésük miatt, míg a lányokat jutalmazzák együttműködésükért. Ez sok fiú számára idegen és visszahúzó környezetté teszi az iskolát.

- A média férfiképei: a reklámok és a filmek gyakran mutatják be a férfiakat butának, lustának, megbízhatatlannak – míg a nőket kompetensnek és erősnek. Ez a narratíva Smith szerint hozzájárul ahhoz, hogy a férfiak elforduljanak a társadalmi szerepvállalástól.

- A férfiak „sztrájkja”: nem formális mozgalom, hanem csendes visszavonulás. Egyre többen döntenek úgy, hogy nem vesznek részt olyan rendszerekben (házasság, iskola, vállalati élet), amelyekben csak vesztesként kerülhetnek ki.

Stílus és hangvétel

Helen Smith nem militáns vagy gyűlölködő hangnemben ír, hanem pszichológusként és anyaként keresi az okokat. Empátiával, de őszintén ír a férfiak problémáiról, miközben nem támadja a nőket – ez ad a könyvnek különös erejű hitelességet. Több személyes történet, interjú és kutatás egészíti ki az elemzéseket.

Kritikai megjegyzések

Bár a könyv fontos és ritkán hallott hangot képvisel, néhány olvasó hiányolhatja belőle a konkrét megoldási javaslatokat vagy mélyebb adatbázisokra épülő statisztikai hátteret. Egyes részek inkább esszéisztikus, mint tudományos stílusúak – de éppen ezért közérthetők.

Összegzés

A 'Men on Strike' nemcsak a férfiak helyzetéről szól, hanem egyensúlyról, igazságosságról és arról, milyen következményekkel jár, ha egy nem csendesen kiszáll a társadalmi szerződésből. Helen Smith könyve kötelező olvasmány mindazoknak, akik valóban meg akarják érteni, miért vannak válságban a férfiak – és mi múlik rajta, hogy visszatérnek-e a közös ügyekhez. A következmények súlyosak: ha a férfiak tömegesen visszavonulnak a házasságtól, az apaságtól vagy a felelősségvállalástól, akkor nemcsak az egyéni kapcsolatok bomlanak fel, hanem a társadalom alapvető szerkezete is meginog. A családok szétesnek, a gyermekek apa nélkül nőnek fel, az iskolák és munkahelyek elveszítik a férfias jelenlét kiegyensúlyozó erejét. Smith szerint nem a férfiakat kell rávenni a visszatérésre, hanem a társadalmat kell méltányosabbá és igazságosabbá tenni, hogy a férfiak újra érezzék: van értelme részt venniük a közös ügyekben.

Gyakorlati javaslatok Helen Smith szerint

Bár Helen Smith könyve nem kifejezetten útmutató jellegű, mégis tartalmaz több olyan gyakorlati irányelvet, amelyek a férfiak helyzetének javítását és a társadalmi egyensúly visszaállítását szolgálhatják.

- Jogszabályi reformok: különösen a családjog és a gyermekelhelyezési gyakorlat terén. Smith szerint az apák jogainak megerősítése nemcsak igazságos, de a gyermekek érdeke is. Emellett sürgeti a hamis vádak elleni hatékonyabb jogi fellépést.

- Oktatási reform: több férfi tanárra és olyan oktatási módszerekre van szükség, amelyek a fiúk természetes versengő és mozgékony energiáit nem büntetik, hanem hasznos mederbe terelik.

- Médiakép javítása: a férfiak ne csak hibás, nevetséges vagy erőszakos karakterként jelenjenek meg, hanem olyan szerepekben is, amelyek elismerik felelősségvállalásukat, bátorságukat és értékteremtő munkájukat.

- Férfiak öntudatra ébredése: a szerző szerint fontos, hogy a férfiak felismerjék, ha a rendszer nem becsüli meg őket, és ennek megfelelően tudatos döntéseket hozzanak – akár a visszavonulás, akár az aktív kiállás mellett.

- Társadalmi párbeszéd: talán a legfontosabb javaslata az, hogy nyíltan beszéljünk a férfiakat érintő problémákról. A figyelem, a meghallgatás és a komoly társadalmi vita kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne generációkon át halmozódó frusztrációk vezessenek végletes visszahúzódáshoz.

Az ember néha különös álmokat kap – nem véletlenül, hanem talán azért, hogy rávilágítson valamire, amit ébren nehéz meglátni. Nemrég egy ilyen álomban találkoztam Varga Judittal, Magyarország volt igazságügyi miniszterével. Nem a parlamentben, nem a médiában – hanem egy menzán. Egyszerű helyszín, hétköznapi jelenet. Én épp a tálcákat szedtem össze, ez volt a munkám. Ő pedig odajött, és elkezdett segíteni.

Nem tudom, miért tette. Nem is ez volt a fontos, hanem ahogyan tette. Jelen volt. Figyelt. Beszélgetett velem. Emberként nézett rám – nem „feminista lencsén”, nem politikusként, hanem egyszerűen, emberien. Ez a figyelem, ez az őszinte jelenlét olyan erőt adott, amit ritkán tapasztalunk férfiként ebben a világban. Szárnyakat adott.

A beszélgetésünk során azt mondtam neki: „Te egy normális nő vagy.” Olyasvalaki, aki nem akar férfi lenni, nem akar mindenáron uralkodni, hanem képes együttműködni a férfiakkal. Nem gyengén, nem háttérbe húzódva – hanem értelmesen, partnerként. Elmosolyodott. És megígérte, hogy ha szeretném, a beszélgetésünket megoszthatom interjúként a blogomon. Mintha azt mondta volna: a párbeszédnek van helye.

Felébredve sokáig csendben feküdtem. És azt éreztem: ez az álom valami nagyon fontos dologra mutat rá.

Mire vágyik ma egy férfi?

Nem hatalomra. Nem rajongásra. És nem is arra, hogy végre valaki „megmentse”. Arra vágyik, hogy értsék. Hogy lássák. Hogy ne ellenségként, ne „elnyomóként”, hanem emberként közeledjenek hozzá. És hogy a női figyelem ne támadó vagy kritikus, hanem elfogadó és jelenlévő legyen.

Amikor egy nő nem versenyezni akar a férfival, hanem együtt épít vele valamit – az nem „gyengeség”, hanem mélység. Amikor egy férfi nem elbújik a világ elől, hanem szolgál – akár csak tálcákat gyűjtve –, és ezért tiszteletet kap, az nem „alárendeltség”, hanem tartás.

Ez az álom számomra arról szólt, hogy létezik az a férfi-női szövetség, amit nem reklámoznak, nem harsognak, de ami elkezdi újraépíteni a világot. Nem a régi nemi szerepek visszahozásáról van szó – hanem a valódi tisztelet helyreállításáról.

Egy férfimozgalom, ami nem harcol, hanem kapcsolódik

A „Férfiak egymás között” közösséget nem azért hoztuk létre, hogy panaszkodjunk vagy vádaskodjunk. Hanem hogy új nyelvet találjunk a férfiasságról – és új kapcsolatokat azokkal a nőkkel is, akik nem akarnak fegyverként tekinteni ránk.

Ez az álom megerősített abban, hogy van értelme a munkánknak. Mert vannak nők, akik megértenek. Mert vannak férfiak, akik nem adják fel. És mert van közös jövő – ha megtanulunk újra beszélni egymással.

Ha veled is történt már hasonló – akár álomban, akár az életben – oszd meg kommentben. Ez a közösség erről szól: nem vagy egyedül, testvér.

A modern férfit gyakran két tűz közé szorítja a világ: ha beszél az érzéseiről, „sírósnak” tartják. Ha nem beszél, akkor „elérhetetlennek” vagy „toxikusnak”. Közben a férfi csak próbálja élni az életét – csendben. Túlélni. Támogatni. Építeni. Kibírni.

De vajon mit jelent az, ha egy férfi hallgat? Gyengeség? Vagy valami sokkal mélyebb dolog?

Gyerekkorunkban azt tanították: „A fiúk nem sírnak.” Hogy férfiként bírni kell. Nem panaszkodni, nem omladozni. Csak tenni a dolgunkat. És igen: van ennek egy szép, vállalható oldala. Az erő nem mindig hangos. A nyugodt jelenlét, a visszafogott figyelem, az állhatatosság sokszor többet jelent, mint bármilyen szó.

De közben... hol a férfi fájdalom helye?

Hol beszélheti ki az, aki soha nem akar terhére lenni másoknak?

Hol kérhet segítséget az, akinek mindig ő az erős?

Ez a kettősség mára már sok férfit őrlő ellentmondásba taszított. A társadalom egyre több figyelmet fordít a lelki egészségre – de a férfiakat gyakran elfelejti bevonni. És ha meg is próbálják, sokszor úgy teszik, mintha a férfiasságot meg kellene javítani, ki kellene nevelni, „érzékenyíteni” kéne. Ahelyett, hogy azt mondanák: a férfi csend érték lehet – ha figyelem, testvériség és tudatosság társul hozzá.

Mert hallgatni is lehet bölcsen.

A férfi, aki nem beszél minden fájdalmáról, nem biztos, hogy elfojt. Lehet, hogy csak figyel. Dolgozik. Emészt. A férfi, aki egyedül marad a terhével, lehet, hogy nem gyenge – hanem csak még nem talált olyan férfikört, ahol biztonságban megnyílhat.

Ezért kell közösséget építenünk.

Nem azért, hogy elmondjunk mindent – hanem hogy ne maradjunk teljesen egyedül. Mert vannak idők, amikor elég csak az, ha valaki csendben mellénk ül. Mint egy tábortűznél. Nem kérdez, nem nyomul – csak ott van. Ez a fajta férfierő nem harsány, nem divatos – de valódi.

A modern férfi lehet erős és érzékeny egyszerre.

Nem kell feladnunk a férfiasságunkat ahhoz, hogy gyógyuljunk. És nem kell megtagadnunk a fájdalmainkat ahhoz, hogy megőrizzük a tartásunkat. A hallgatás lehet fal – de lehet szentély is. Attól függ, mi van mögötte.

A modern férfi akkor emelkedik fel, amikor megtanulja: nem az dönti el az értékét, hogy hány szót mond ki – hanem az, hogy mikor, hogyan, és kinek.

A hallgatás tehát lehet gyengeség is – ha félelemből fakad. De lehet erő is – ha belső tartásból születik.

Néha csendben kell maradnunk. Néha meg kell szólalnunk.

A bölcs férfi tudja: mindkettőnek megvan az ideje.

Elliott Hulse, a testépítőből lett férfiasság-guru, edző és YouTube-sztár a Make Men Strong Again című könyvében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy visszavezesse a modern férfit önmaga középpontjába – a fizikai, szellemi és spirituális erő hármasába. A könyv nemcsak személyes manifesztum, hanem kiáltvány is: egy világban, ahol a férfiszerepek összezavarodtak, sőt, sokszor elutasítás tárgyává váltak, Hulse egyértelmű üzenetet küld – az erő nem toxikus, hanem szent.

A férfierő újrafelfedezése

A könyv címe (Make Men Strong Again) nyílt utalás a Trump-féle „Make America Great Again” szlogenjére – provokatív, nosztalgikus és egyértelműen hagyományőrző. Hulse szerint a modern világ férfiai elgyengültek – nemcsak fizikailag, hanem lelkileg és erkölcsileg is. A könyv fő állítása, hogy az erő nem pusztán fizikai képesség, hanem egy életfilozófia: felelősségvállalás, határozottság, önfegyelem, vezetés, hit és lojalitás elegye.

Hulse nem akadémiai nyelven ír, hanem harci kiáltványként, szenvedélyesen és sokszor vitriolosan. Kritikája a modern liberális társadalommal, a feminista mozgalmakkal és a férfiakat „szégyenérzettel fegyelmező” közbeszéddel szemben rendkívül éles. Ugyanakkor pozitív alternatívát is kínál: az ő olvasatában a férfi útja a hagyományhoz, a fegyelemhez, a test és lélek megedzéséhez vezet.

A négy férfitípus és a beavatás

A könyv egyik legerősebb része a négy férfitípus (King, Warrior, Magician, Lover) rendszerének újraértelmezése. Hulse ezt a jungi archetípusokra és Robert Moore – Douglas Gillette klasszikusára (King, Warrior, Magician, Lover) építi, de saját szavaival tölti meg. Szerinte a modern férfiak gyakran elakadnak egyik vagy másik típusnál – például a „szenvedélyes szerető” típusnál, aki minden energiáját a nők lenyűgözésére fordítja, miközben a Király archetípusa (vezetői felelősség, rendalkotás) teljesen kifejletlen marad.

Egy másik kulcsmotívum Hulse szerint a beavatás hiánya. A modern társadalmakból kivesztek a férfivá érés tradicionális rítusai – a kihívások, próbák, a természethez vagy közösséghez kötött átmeneti rítusok. Ahelyett, hogy fiatal férfiak egy erőpróba során elhagynák gyermeki énjüket, ma felnőtt testű, de éretlen, sodródó férfiak ezrei nőnek fel apák és mentorok nélkül. Hulse erre konkrét választ is kínál: teremts beavatást magadnak – fizikai kihívásokkal, felelősségvállalással, önfegyelemmel, spirituális ébredéssel.

Az atyaság, hit és tradíció visszahívása

A könyv egyik legvitatottabb, ugyanakkor legmélyebb része az atyaság és a spiritualitás témája. Hulse egyértelműen keresztény alapokon áll – a férfi feladata szerinte nemcsak családfenntartóként és vezetőként áll, hanem papként is a saját otthonában. Az atya nemcsak kenyérkereső, hanem iránytű: morális példamutató, határkijelölő, a gyerekek és a feleség spirituális vezetője.

Ez a megközelítés természetesen ellentétes a modern, egalitárius párkapcsolati és családmodell sok elemével, de Hulse vállalja az ütközést. Szerinte az erős férfi nem bántja, hanem védelmezi és emeli a nőket – de nem kér elnézést azért, hogy férfi. Ez egyaránt jelent hierarchiát, felelősséget és áldozatvállalást.

Külön hangsúlyt kap a hit szerepe. Hulse a férfi spiritualitást nem puha misztikában, hanem harcos vallásosságban látja: a férfi hite legyen cselekvő, legyen példamutató, legyen sziklaszilárd. A könyv több ponton idéz a Bibliából, klasszikus katolikus tanításokból, de ezeket inkább motivációs, mint dogmatikus módon használja.

Kritika és kérdőjelek

A Make Men Strong Again olvasása során a kritikus szem is dolgozik. Egyes olvasók számára Hulse retorikája túlzottan autoriternek, sőt dogmatikusnak tűnhet. Női olvasók (és sok érzékenyebb férfiolvasó is) sértőnek érezhetik a stílust – Hulse nem válogatja meg mindig a szavait, és sokszor túlegyszerűsített világképet tár elénk: mintha minden baj oka a modernitás, a baloldal, vagy épp a feminizmus lenne.

Ugyanakkor nem lehet elvitatni, hogy a könyv lényege nem az intellektuális árnyaltság, hanem az erő felébresztése. A célközönsége elsősorban fiatal férfiak, akik elakadtak az életükben – és egy világos, célratörő, szenvedélyes hangot keresnek. Hulse ezt megadja nekik.

Talán ez a könyv legfontosabb értéke: mozgósít, elindít, ösztönöz. Aki túl van az első harag- vagy vitakörön, az észreveheti a mélyebb szándékot: Hulse nem akar elnyomni, hanem ébreszteni. Szerinte a férfiasság nem az elnyomás, hanem a felemelés útja – de ehhez először saját erőnket kell újra felfedezni.

Záró gondolatok

A Make Men Strong Again nem a kényelmet szolgálja, hanem a kihívást. Ez egy modern kori férfikiáltvány, amely mindenkit megszólít, aki valaha is érezte már, hogy a világa nem ad választ az identitás, az irány vagy az erő kérdésére. Hulse válasza nem tökéletes, nem is mindig barátságos – de őszinte, szenvedélyes és elszánt.

A férfimozgalom résztvevői számára ez a könyv egy fontos mérföldkő: nem intellektuális vitairat, hanem cselekvésre hívás. Edzés, fegyelem, hit, atyaság, hagyomány – ezekre építkezik, és ezekre buzdít. Nem mindenkinek szól – de akiknek igen, azok számára megrendítő erővel hathat.

A mai világban a férfiak számos irányból érkező elvárással néznek szembe: legyenek sikeresek, érzékenyek, erősek, gondoskodók, humorosak, stílusosak, de ne legyenek „túl” semmilyen értelemben. Ebben a nyomás alatt álló, gyakran kaotikus közegben egyre többen teszik fel a kérdést: hogyan lehet a modern férfinak belső stabilitást teremteni és megtartani?

1. Az önismeret az alap

A belső stabilitás nem kívülről jön. Nem a pozíció, nem a bankszámla-egyenleg vagy a társadalmi elismertség biztosítja, hanem az, amit a férfi önmagáról tud. A stabilitás alapja az önismeret: hogy tisztában vagyunk az értékeinkkel, határainkkal, erősségeinkkel és sebezhetőségünkkel. A modern férfi nem attól erős, hogy legyőzhetetlennek mutatja magát, hanem attól, hogy felismeri a saját működését – és képes azon dolgozni.

2. Belső rend kialakítása

A stabil férfi élete nem attól nyugodt, mert nincsenek benne viharok, hanem mert belül van egy rendezett világ: napi rutin, célok, belső szabályrendszer. Legyen szó reggeli meditációról, sportolásról, olvasásról vagy ima-időről – ezek nem luxusok, hanem a belső egyensúly eszközei. Amikor a külvilág zűrzavara betör, ezek a kapaszkodók emlékeztetnek minket arra, hogy kik vagyunk.

3. Kapcsolati tudatosság

Sok férfi ma kapcsolatokban bizonytalanodik el – nem azért, mert gyenge, hanem mert nincs világos szerepdefiníció. A belső stabilitás része, hogy a férfi tisztában van azzal, hogyan szeret, hogyan kér támogatást, hogyan áll ki magáért. Egy stabil férfi nem zárkózik el az intimitástól, hanem felelősen jelen van. Tud nemet mondani, de tud igent is mondani – őszintén és vállalva ennek következményeit.

4. Fizikai és mentális erő

A test nem különül el a lélektől. A rendszeres testmozgás, a megfelelő alvás, a helyes táplálkozás nem csupán „egészséges szokások”, hanem a belső stabilitás fizikai alapjai. Ugyanígy fontos a mentális higiénia: időnként ki kell kapcsolni a híreket, a közösségi médiát, és befelé figyelni. A férfi, aki vigyáz a testére és a szellemére, megtartja önmagát a világ zajában is.

5. Cél és felelősség

A stabilitást nemcsak a védelem adja, hanem az is, ha van miért felkelni reggel. A modern férfi nem sodródik, hanem céllal él. Ez a cél lehet a család, a hivatás, egy küldetés, vagy akár egy kisebb, személyes projekt – a lényeg, hogy legyen valami, ami túlmutat az egón. A felelősség vállalása – másokért, önmagunkért, a következő generációért – szilárd talajon tart minket.

6. Közösség és testvériség

Végül: senki sem stabil egyedül. Minden férfinak szüksége van legalább egy-két olyan másik férfira, akivel valódi kapcsolatot ápolhat – akik nem versenytársak, hanem szövetségesek. Ezek a kapcsolatok megtartják a nehéz időkben, és tükröt tartanak a jóban.

A modern férfi stabilitása nem statikus állapot, hanem folyamatos belső munka. Nem tökéletesnek kell lennünk, hanem fejlődőképesnek. És ez – bármilyen zavaros is a világ – mindig a saját kezünkben marad.