A férfiak is egyenlőek a nőkkel? – Egy hiánypótló, mégis tanuló szakaszban járó kiáltvány

Toplak Zoltán „A férfiak is egyenlőek a nőkkel?” című kötete nem csupán provokatív kérdést tesz fel – hanem egy egész korszak némaságát próbálja megtörni. Egy olyan korszakét, amelyben a nemek közti egyenlőség eszméje gyakran kizárólagosan női nézőpontból kerül tárgyalásra, miközben a férfiakat érintő társadalmi problémák – legyen szó apaságról, válás utáni helyzetről, oktatási lemaradásokról vagy munkahelyi halálozási statisztikákról – ritkán jutnak el a közbeszéd centrumába.

A könyv legnagyobb erénye épp ez: bátran vállalja, hogy megszólaltatja a férfiakat, akik sokszor elbizonytalanodtak szerepükben, és úgy érzik, hogy nincs fórumuk, ahol megértő fülekre találhatnának. Zoltán nem a konfliktust, hanem a párbeszédet keresi. Nem támad, hanem kérdez – még ha olykor provokatívan is. A címében feltett kérdés nem puszta retorikai fogás, hanem valódi vizsgálódás: vajon a társadalmi nemi egyenlőség zászlaja alatt nem vesztek-e el a férfiakat érintő problémák?

A kötet szerzője nem hivatásos szociológus vagy politikai elemző – és ezt nem is rejti véka alá. Az amatőr tördelés és a tipográfiai egyenetlenségek is ezt a „civil hangot” tükrözik. Valójában épp ez a nyers, közvetlen stílus teszi a könyvet autentikussá: mintha egy kávé mellett beszélgetnénk egy értelmes, kereső férfival, aki nem hirdet ideológiát, hanem életből vett példák alapján próbál igazságot keresni.

A könyv egyik gyenge pontja, hogy viszonylag kevés statisztikai adatot tartalmaz. Egyes olvasók emiatt hiányolhatják a tudományos alátámasztást, különösen a markánsabb állításoknál. A szerző ugyanakkor maga is elismeri, hogy hazánkban rendkívül kevés a férfiakat érintő társadalmi kutatás, így a számok hiánya részben a tudományos környezet vakfoltjának következménye. Ez nem menti fel teljesen a szerzőt a pontosabb hivatkozások hiánya alól, de segít megérteni a kontextust, amelyben dolgozik.

A könyv különösen erős, amikor az apaságról, a férfi-női együttműködés lehetőségeiről, és a modern férfi identitás kihívásairól ír. Zoltán nem a nőket hibáztatja a férfiak nehézségeiért, hanem a rendszeres egyoldalúságot, amely gyakran figyelmen kívül hagyja, hogy a férfiaknak is vannak veszteségeik, sebei és vágyaik.

Az írás hiánypótló Magyarországon, ahol a férfimozgalmak még gyerekcipőben járnak, és ahol a férfiszempont gyakran vagy elhallgattatik, vagy lejáratódik. Ez a könyv bátor kísérlet arra, hogy legalább az első mondatokat kimondja. Nem tökéletes – de nem is annak szánták. Inkább egy nyitány, amely lehetőséget teremt mások számára is a megszólalásra.

Összegzésképpen: „A férfiak is egyenlőek a nőkkel?” egy induló, kísérletező könyv, amelyben keveredik a civil bátorság, a személyes fájdalom és az intellektuális kíváncsiság. Nem ad mindenre választ – de végre kérdez. És ez a kérdezés talán sok olvasót arra ösztönözhet, hogy maga is feltegye a kérdéseit, akár nőként, akár férfiként. Mert ahogy Zoltán könyve is sugallja: nem egymás ellen, hanem egymásért volna dolgunk.