Teljes nevén Margaret Astrid Lindholm Ogden. Magyarul megjelent könyveit Robin Hobb - ként jegyzi. Elképesztő pszichológiai érzékkel él műveiben, a szereplők plasztikusak, három dimenziósak. Izgalmas, eredeti meseszövés jellemzi és a kalandon túl egyfajta realizmus. Olvasóinak az az érzése, hogy igen, ha ez igaz lenne kb. így történt volna meg valójában is.

A "Látnok" trilógia jelent meg tőle először hazánkban, amit az "Élőhajók" trilógiája követett. Elképesztő, de eredetiben egy kötet akár nyolcszáz oldalra is rúghat nála. Idehaza bevett gyakorlat, hogy a köteteit kettéosztják, és két könyvben adják ki. Dicséretet érdemel a Delta Vision kiadó, amelynek kiadványai külcsínben is méltóak a beltartalomhoz.

Az írónőre igaz, hogy az elfogadás és tolerancia híve és hirdetője. Olyannyira az, hogy még a konzervatívabb olvasói nézeteit is képes tolerálni. Jó példa erre a már említett Látnok ciklus főhőse, akibe egy homoszexuális próféta lesz szerelmes. A férfi főhős (Fitz) tipikusan férfiasan reagál erre (undor és elutasítás, bár a barátságukat igyekszik megőrizni). Megan Lindholm nem tör pálcát a konzervatívabb hozzáállás felett, bár bemutatja, milyen sérüléseket okozhat ez annak, aki elszenvedi. Mégis úgy tűnik, érti az ilyen férfiakat is.

Amúgy egy jól észrevehető, de nem túl tolakodó feminista vonulata van műveinek. Pl. létezik nála női fegyveres testőrgárda is a férfiaké mellett a Hat Hercegségben (még mindig a Látnok ciklusról van szó) és a főhős fegyveres kiképzői között is vannak nők. Illetve később fontos szerepet kap egy matriarchális országgal szemben folytatott politika is.

Az Élőhajók története pedig végig a nők férfiakkal szembeni szabadságharcáról szól, de a "kötelező" férfigyűlölet nélkül, sőt több fejezetben megmutatja Lindholm, hogy a karakteres, klasszikus férfias fellépést tartja többre a feminista nevelésen átesett ellenében. (Pl. az egyik női főszereplő kimutatja elutasítását azzal a mellékszereplővel szemben, aki a csókhoz engedélyt akar kérni tőle.)

A nőkön kívül kiáll Lindholm a fogyatékosok mellett is, a Látnok ciklus folytatásában (A homokszín ember) van egy fontos mellékszereplő, aki értelmi fogyatékos, de nagy mágikus hatalommal bír. Nagyon hitelesen mutatja be az ő világát is. 

Megan Lindholm haladó, modern nézeteket vall - sajnos kivéve a férfiakat illetően. Ezt kritikaként meg kell jegyeznem, hogy a nőket, illetve a társadalom megvetettjeit illetően a hozzáállása nagyszerű (ld még az Ösztön használók <nagyon izgalmas mágia típus Lindholmnál> helyzete a Hat Hercegségben), addig pont ő, az amerikai írónő, ott, ahol évtizedek óta létezik férfimozgalom, és vetik fel a férfiakat általánosan érintő problémákat, nem reflektál ezekre. A válás után is apának maradni akaró férfiak helyzete, a nagy öngyilkossági arány, a börtönben lévő felülreprezentáltságuk, a fiúk lányokéhoz képest rosszabb életkilátásai, a hajléktalanság (legalább 80%-ban férfiakat sújtja), stb. Nem jelennek meg nála, ezekre a kérdésekre nem reflektál. Sajnos. Talán majd idővel.

Megan Lindholm műveit mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel az igényes fantasy és a könyvből szinte kilépő jellemek izgalmas kavalkádja. Nagyon megéri őt olvasni, mert indirekt sokat tanulunk tőle, miközben remekül szórakozunk is közben.