Vagyis önkéntes cölibátus. 

Teljesen új élmény. Ura vagyok az életemnek. Nincs benne nőtől való függés. Se szexuálisan (pornó, ahol sose lehet a férfi gyorstüzelő) se háztartásilag (háztartásvezetés pipa, nem úgy, ahogy egy nő tenné, hanem ahogyan nekem megfelel) se érzelmileg (a befektetést látom csak egy intim kapcsolatban, amit nem tudok máshova tenni, pl. önfejlesztésbe, vagy karrierbe).

Szabad vagyok, éspedig olyan ügyekre, amelyek fontosak nekem. Influenszer karriert építeni, a gyerekeimet támogatni (család is már pipa, emiatt se kell nő) férfitársaimért (s persze a hozzám forduló nőkért is) tenni. Teendő van, azért nem aggódom. 

Erről most nem tudok hosszan írni, de árulkodó, hogy meg volt beszélve egy nagytakarítás a volt barátnőmmel. Mire ideért volna ("kések kicsit" - írta) elvégeztük egy barátommal. Egyszerűen férfioldalon mindent meg lehet oldani, mindent, de mindent, a szexet kivéve: arra ott a pornó. Teljesen beleszoktam már és vele nem kell aggódni a teljesítményem miatt.

Önző vagyok? Lehet. Majd adok többet a társadalomnak abból ami az enyém: idő, energia, pénz. 

Megoldom. Ezt is. Nő nélkül.