Ki a családfő valójában? Az akire ezt mondják, vagy az, aki irányítja a család életét? Aki megszervezi a családtagok mozgását iskolába, munkahelyre, próbára, edzésre, korrepetálásra, ételről gondoskodik, beosztja, hogy ki felel a takarításért (mindenki a saját körén belül, apa pl. a garázst és az udvart, a gyerekek a szobájukat, anya a közös helyiségeket), intézi a bevásárlást, vagy felírja azt, hogy mit kell venni. Kell - e ehhez férfias karakter, ahogy egy táncos műsor sugallta nem rég az egyik kereskedelmi televízió adásában?

Butaság, persze, hogy nem kell ehhez férfivá válni egy nőnek sem. Természetes nőként is megteheti mindezt, mint ahogyan sokan teszik is. 

Kell, hogy férfi vezesse a családot? Kell, hogy nő vezesse a családot? Inkább karakter és személyiségfüggő, ki teszi ezt, vagy a neme alapján dőljön el? (Akár úgy, ahogy a feministák erőltetik a nőket a vezetői pozíciókba, látszólag teljesen meggyőződve róla, hogy a hatalom cél és nem eszköz, és a boldogság netovábbja annak birtoklása.) 

Van felelőssége a családtagok felé a családfőnek (nemétől függetlenül)? Számon kérhetők rajta a döntései (nemétől függetlenül)? 

Fontos kérdések ezek, amelyekre tudni kell jó válaszokat adni - tettekkel elsősorban és nem szavakkal - ahhoz, hogy jól működjön a család.

Tény, hogy sokáig csak férfiak lehettek családfők, és sok férfira hárított ez nagyon nagy terhet. Mindig termelékenynek, munkára képesnek kellett lennie, hisz máskülönben az éhezés várt a családjára. Ma, hála a gazdaság átalakulásának, pl., hogy a szolgáltatások fénykorát éljük - amiben a nők sok feladatot ellátnak, és ezzel pénzt kereshetnek - ez a teher nagyrészt lekerült a férfiak válláról, illetve megoszlik a két nem között.

Régen, amikor a férfiak fizikai termelő ereje sokkal többet nyomott a latban, érthető volt, hogy munkájuk és fáradozásaik ellentételeképpen, rajtuk fordult meg a család sorsa. De ma már az általunk ismert nyugati kultúrában - aminek mi is szereplői vagyunk - nincsen így. Sokkal szabadabbak lehetnek a férfiak is - néha pont ez a gond, hogy nem vonzó a családalapítás számukra, pont a nagy szabadság miatt, amit fel kellene adni. A nők pedig több terhet vállalhatnak - sokszor vállalnak is, ha ugyan nem elkényeztetett hercegnőcskékről van szó, akiket a nyugati feminizmus szalagon ont magából - a döntések meghozatala terén. Gond, hogy ezért a kellő családon belüli tisztelet nem jár nekik ki automatikusan. De talán idővel másképp lesz ez is. 

A női családfőségben én lehetőséget látok, hogy könnyebben és hatékonyabban teljesítsem ki magam más területeken, pl. a férfimozgalomban. De ezerféle hobbit tudnék mondani, a lényeg az lenne, hogy ne öncélú, csak a férfinak jó és szórakoztató hobbi legyen - pl. végtelen Playstation partik a haverokkal. Valami, ami másoknak is jó.

Ha pedig a nőnek nem tetszik, hogy a férfi felszabadult erőit más ügy szolgálatába fekteti - nos ő is megoszthatja a feladatokat - és a vezetői hatalmat - párjával. Nem a nem számít itt sem - hanem a rátermettség és a vágy a pozíció betöltésére. Legalábbis egy ideális világban.