Az alábbi mémet egyik barátom küldte. Röviden: a kép kifejezi, hogy míg apa éppen annyit tesz a családért, mint az anya, az ő szolgálata láthatatlan marad a gyerekek előtt. Ők csak az itt és most mindig jelen lévő anyát látják maguk körül.

Különösen ha a munkába utazás idejét is beszámítjuk, az apák sokkal többet vannak házon kívül, mint az anyák. Hajtanak, dolgoznak, hogy az övéik ne szenvedjenek hiányt semmiben. 

Ma már egyre többen otthon is kiveszik a részüket a teendőkből, és ekkor láthatóvá válik az ő szeretetük is: éppúgy a feleségük mint a gyermekeik felé. Jó irány, ha az apa - amennyiben teheti, pl. legalább hétvégén - aktívan részt vesz a családja otthoni életében.

Amúgy a fenti állítás inkább a kisebb gyermekekre igaz: ők még csak abból tudnak kiindulni, ami éppen történik velük. Ha anya pelenkáz, etet, játszik és tanul velük, akkor csak őt hiszik szerető szülőnek, apa inkább afféle tartozék a családhoz. Kamaszok már jobban átlátják ezt, a felnőttek pedig teljesen, de akkor már késő. Ha apa mindig távol volt érzelmileg, ekkor már ritkán tud érdemben közeledni.

Sok múlik az anyán - ő hogyan irányítja a gyerek figyelmét, és az anya kifejezi-e nagyrabecsülését az apa felé a gyerek előtt? Jelezheti, hogy az apa áldozata éppen olyan fontos a családnak, mint az övé.

 Szerinted hogyan lehetne jobban bevonódni apaként a család életébe? Írd meg kommentben!