Férfinek lenni ma nem ugyanaz, mint húsz vagy ötven éve volt. Se nem könnyebb, se nem nehezebb — csak más. Túl sokan mondják meg, milyennek kéne lennünk, és egyre kevesebb férfi tudja, hogyan szeretne valóban élni.

Legyél erős, de ne legyél agresszív. Védd meg, akit szeretsz, de ne légy birtokló. Hallgass, de legyél nyitott. Dolgozz sokat, de ne égj ki. Érzelmeket mutass, de ne gyengülj el. Tudjuk, hogy ezek a kettősségek már nem működnek — mégis, sok férfi még ma is ezek között vergődik.

A közösségi média férfiideáljai vagy túlkarikírozott alfák, vagy önironikus, végtelenül elveszett karakterek. A valódi férfialakok, a hús-vér példák, egyre inkább láthatatlanok. Mert a férfiak — sokszor — nem beszélnek. Inkább hallgatnak. Vagy elnémulnak.

De beszélni kéne. Mert a férfiség nem egy sablon. Nem egyenruha. Hanem egy út. És ahány férfi, annyiféle út. A kérdés nem az, hogy elég férfias vagy-e. Hanem az, hogy tudod-e, ki vagy. És hogy mersz-e az lenni.

Én azt tapasztalom: a férfiség 2025-ben belső tartás. Az a képesség, hogy kiállok magamért és másokért. Hogy figyelek. Hogy vállalom, amit érzek, és dolgozom magamon, akkor is, ha senki nem látja.

Tartás az, hogy nem kell mindig nyernem, de nem is omlok össze a veszteségtől. Hogy tudok nemet mondani, de ha kell, bocsánatot is tudok kérni. Hogy van gerincem — de nem feszülten merev, hanem élő.

Sokan keresik a mintát, a kézikönyvet, a választ. De lehet, hogy a kérdés fontosabb: te milyen férfi akarsz lenni?

Nálad hogyan jelenik meg a férfilét 2025-ben? Miben érzed magad biztosnak — és miben bizonytalannak? Írd meg, ha van kedved. Beszéljünk róla: férfiak egymás közt.