Szeretjük, tiszteljük, és sokan fel is nőttünk vele – a Nők Lapja méltán az egyik legismertebb és legolvasottabb női magazin Magyarországon. Intelligens, kulturált, művészi igényességgel szerkesztett. Munkatársai láthatóan segítő szándékkal írnak, sokszor fontos társadalmi ügyekre irányítva a figyelmet.

És mégis: fel kell tennünk a kérdést. Nem lehet, hogy e lap – akaratán kívül – mégis hozzájárul a nők saját boldogulásának gyengítéséhez? Mégpedig úgy, hogy közben éppen azokat hibáztatja, akik mellettük élnek: a férfiakat?

Ez nem vádirat. Nem is keserű panasz. Inkább felvetés, vitaindító gondolat: a Nők Lapja cikkei – minden érzékenység és jóindulat ellenére – gyakran mutatják be a férfiakat úgy, mint a nők boldogtalanságának elsődleges okait. A hangsúlyok – úgy tűnik – rendre a férfiak önzésén, érzéketlenségén, elköteleződési nehézségein vagy érzelmi inkompetenciáján vannak.

Csakhogy ezzel – akaratlanul – kárt is okozhatnak.

Van egy régi igazság, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni: ember embert szenvedtethet, de boldogtalanná tenni nem tud. A szenvedés kiváltója lehet más, de a boldogtalanság mélyebb gyökere sokszor bennünk van. A hozzáállásban. A saját belső válaszainkban.

A férfihibáztató narratíva – legyen az akár kifinomult és rejtett – pontosan ezt a belső felismerést veszi el. Nem ad kapaszkodót ahhoz, hogy a nő olvasó mit tehet saját lelki erejéért, saját felszabadulásáért egy nehéz kapcsolatban. Hiányzik belőle a saját felelősség vállalásának bátorítása, pedig épp ez lenne a kiút: a nő belső növekedése, döntései, önálló lépései.

Nemrég egy olvasónk – egyébként szeretetteljes kapcsolatban élő nő – osztotta meg tapasztalatát: „Sokáig olvastam a Nők Lapját, de egy idő után megviselt. Finoman, de mindig a férfi volt a hibás. Sosem az jött át, hogy én mit kezdhetek azzal, ami fáj.”

Ez a visszajelzés nem egyedi. És nem is ellenséges. Csupán őszinte.

A lap – és sok más női magazin – ritkán mutatja meg a férfiakat komplex lényekként. Nem kutatja a férfi „önzése” mögött húzódó traumákat, félelmeket, társadalmi nyomásokat. És ami talán a legfontosabb: nem mutatja meg a kiutat együtt – férfinak és nőnek egyformán.

A férfiak démonizálása, bármennyire szelíd formában történik is, hozzájárul egy veszélyes jelenséghez: a nemek közti bizalom fokozatos leépüléséhez. A párbeszéd hiányához. Ahhoz, hogy a nők sértettséggel, a férfiak pedig védekezéssel válaszolnak – ahelyett, hogy egymás valódi társai lehetnének.

Mi nem azt kérjük, hogy a Nők Lapja „védje” a férfiakat. Csupán azt, hogy ne egyszerűsítse le a történetet. Hogy adjon teret azoknak a női hangoknak is, akik belső felelősséggel és önreflexióval keresik a boldogságot. És adjon lehetőséget annak is, hogy a férfiak történetei is elhangozzanak – árnyaltan, igazán, gyógyító módon.

A modern nő és a modern férfi egyaránt szabadságra, felelősségre és egymás megértésére vágyik. Ebben pedig a média is kulcsszereplő. Itt lenne az idő a változásra – közösen.